Ma ismét álmodtam egy érdekeset, amit nem szeretnék elfelejteni! az első része az volt, hogy loptam egy szalonnát a boltból, amit nem is, és utána rendőrségi ügy lett belőle. ez kis adneralin-t adott, a következőhöz. Találkoztam egy sráccal. Ilyen fekete keresetes szemüvege volt, fekete hajjal, érdekes arcberendezéssel. Csak annyit mondott mielőtt kiugrott az ablakon: "soha ne add fel, és mindig a legjobb csajokra hajts!" Igazat kell hogy adjak! Főleg részemről, aki nem is akar magának családot :P
néha nagyon jó, hogy nincsenek fent msn-en/g-talk-on/facebook chat-en olyan emberek, akikre ráírhatok minden nyavajámmal, vagy olyan lányok, akik számomra vonzóak, mert ebben az állapotban mindig rámjön a lelkizés. mi is ez az állapot? amikor megiszol pár pohár bort, kicsit a fejedbe száll, elkezd hejetted gondolkodni, és rájössz TE Férfi vagy, Szabadnak kell maradnod, mert ez az ami a szabadságot, a szabad levegőt jelenti. ugyanakkor hajt a véred, és csak a lányokon jár az agyad, de csak addig, ameddig be nem adják a derekukat.
Ilyenkor mindig úgy érzem meg tudom váltani a világot, megkaphatok mindnent. Ez csak az agyam képzete. a valóság az, hogy iylenkor kéne elbújnom a világ elől, mert elbízom magam, és nyomulok, túlzásba viszem. Nem tudom hogy kell lányokkal "sejtelmesen" beszélgetni, nem tanultam meg, nem volt rá lehetőségem. srácok között voltam mindig, ezt hozta az iskola, az élet. ezért nincs lehengerlő dumám, és nem tudok lyukat beszélni a lábak közé...
ezért a következő helyzetben vagyok: van barátnőm. mert rám mászott. mindig így lett barátnőm. rám mászott. hagytam magam. (öregek mondanák, ez már más világ) ezekkel a barátnőkkel csak az a baj, hogy addig izgalmasak, amig ki nem mutatják, hogy szeretnek, és bármit csinálsz levakarhatatlanok. hangsúlyozom BÁRMIT. De ember! nyisd már ki a csipád!! annyira el vannak vakulva, hogy számomra hihetetlen. Szakítani nem szeretek. inkább próbálom elérni, hogy velem szakítsanak. de Báármit csinálok szemet hunynak felette. két dolgot megjegyeznék: 1, IGEN fasz vagyok. 2, a lányok egy bizonyos (biztosan...) vékony rétegét takartam.
igazából csak egy tesztet végzek, bár rettentő rosszul. a teszt az, meddig tudok elmenni. a rossz az, hogy egy illető tesztelése éveket vesz igénybe. ezért arra a döntésre jutottam, nem lesz még egy olyan barátnőm, aki rám mászik. sok éve nem hiába alakult ki az, hogy a férfiak választják ki a nőket. aztán jött ez az egyenjogúság, és a nők is "pasiznak".
végszó: az egész világon mindenki lesz@rja az evulóciót. ami az életet mozgatja. ezért szaladunk a saját evulóciós zsákuccánkba. én vagyok erre az egyik legjobb példa a kiválasztódás témában.
Ne csináljátok ezt gyerekek!
szeretnélek kicsit beavatni álmaimba. mivel ma is volt egy ismétlődő.
febr 13. ezt álmodtam sokadjára.
elmentünk családdal kirándulni a hegyekbe. én lemaradtam, vagy leszakadtam, így egyedül kelleett hazamennem. valahogy mindig koroncónál lyukadok ki, a marcalnál. ahol nincs marcal, csak egy hatalmas gyönyörű hegy, tele kukoricával, és pár szőlő ültetvénnyel. most egy öregember volt ott, multkor egy néni, talán beszélgettem is vele, vagy csak köszöntem neki. de nem megyek fel a hegyre. mindig fel akarok menni, de ma arra jutottam, hazaérek, (mert nagyon éhes voltam) és azonnal viszajövök. bár elképzeltem, vagy felmentem, nehéz megmondani, hogy felmegyek a szentháromságig. csak az útra emléxem, és hogy körbejártam, de nem néztem fel a szoborra.a hegyen félúton volt egy szentháromság szobor, majd egy hatalas kőből épített kör formájú kilátó fa tetővel. középkori hatást keltett bennem. nyár vége lehetett, mert a kukorica már elég nagyra megnőtt, de még zöld volt. itt a csattanó ott van, hogy Kisalföldön lakom, ahol a legmagsabb pont a töltés teteje.
a másik álmom, ami szintén "gyakori" hogy győrben vagyok sétálok a sikátorokba, ami szintén meglepően dombos domborzatra emlékeztet majd egy nyílt lapos területen találom magam, egy romos épülettel. ahova kiérek az lehetett az udvara. felnézek az épületre, és ott látom Polgárt, nem értem ezért belépek a boltíves kapun, ahol az ajtó már megzűnt létezni. nagyon romos, sokhelyen leszakadt a padlózat. 2-3 szintes lehetett. felderítésem végére egyre ismerősebb az épület. egy folyosón találom magam, aminek aa végén egy zárt ajtó van.ahogy végigmegyek a folyosón kisebb lyukak szobák jelentek meg a sötétségből. azt gondoltam vagy hajléktalan szálló, vagy börtön volt. vagy egymás után a kettő. elértem az üveges ajtóhoz, és rádöbbentem hol is vagyok. a BME épületének egyik lezárt szárnyában. a másik oldalon pezsgett az élet. visszasiettem a bejárathoz, de már nem találtam vissza. kinéztem egy kővel kirakott ablaknyíláson, ami akkora volt, hogy ha feláltam hogy kinézzek nem kellett lehajolnom. látom az udvart.
ezt először nem tudom mikor álmodtam, de amikor ezen van a sor, mindig nagyon jól ébredek, mert nagyon varázslatos, és gyönyörű htalmas épület.